Egyéni harcművészeti coaching
Egyéni és vállalati/szervezeti ügyfelek számára egyaránt nyitott forma.
- A munkában egy coachee vesz részt.
- A cél egyértelmű, meghatározott, akárcsak a siker- és eredménykritériumok.
- A folyamat 6-10 találkozásból áll. Az egyes találkozások 90 percesek.
- Az egyes alkalmak ritmusosan – hetente, kéthetente – követik egymást.
Bárány a farkasok között
Esetleírás
Bárány a farkasok közt – avagy nőként helytállni egy férfias közegben
Nem volt ez könnyű döntés Andrea számára. Egy jól jövedelmező, biztos állást hagyott ott azért, hogy álmai munkáját elvállalja. Persze, ez tán még jobban jövedelmez. De biztosnak semmiképp sem nevezhető.
Andrea félig meddig ismerős pályán, az általa megszokott iparágban maradt. Most azonban sokkal inkább egyfajta match-maker, a különféle területek – elmélet és gyakorlat, szakma és politika – között közvetít, szervez, projektmenedzsel.
Egy olyan környezetben, ahol rajta kívül minden vezető, döntéshozó pozícióban csupa férfi dolgozik. Nem könnyítik meg Andrea dolgát. Mintha neki kétszer annyit kéne tenni, mint másnak. Ha “pasiként küzd, beverik az orrát”, ha nőies módon próbál érvényesülni – nos, az gyakori félreértések forrása.
Márpedig Andrea nem akar semmit sem félreérthetővé tenni. Imádja a családját – de a sok csata, lavírozás közben lassan kezd “elférfiasodni” – az meg nagyon nem volna jó. Most mi legyen?
Andrea minden áron bunyózni akart. Minél “zúzósabban”, ez volt az elképzelése. És nagyon rosszul érezte magát a bunyós helyzetekben. A gyakorlat nagyon más volt, mint az elmélet. Őszintén szólva, nem is állt jól neki, kár lett volna ebben az értelemben harcost faragnia magából. Ám rátalált a befelé, magára figyelés szépségére, a saját magával (is) összhangban lévő mozgás örömére. Ahol nem “férfiasan”, vagy “nőiesen” kell csinálni valamit, hozzáállni valamihez, – hanem csak jól, elmélyült figyelemmel. A gyakorlás és a beszélgetések során megértette, átlátta, mivel generálja ő maga a harcot, és mitől lesz félreérthető az, amit nem annak szán.
Andrea szép lassan megnyugodott, erősebbé, egyértelműbbé vált. A csatái megszűntek, kezelhető, “normális” konfliktusokká szelídültek. A közeg innentől kezdve nagyon gyorsan elfogadta őt.
Hányszor bátor, aki bátor?
Esetleírás
Gábor néhány évet eltöltött egy igazi taposómalomban. Saját tapasztalata van arról, hogy milyen az, ha az ember minden idejét a munkájának adja. Szép volt, jó volt, de elég is volt. Egy hosszú, majd’ egy teljes hétig tartó nyaralás alatt a tengerparton, egy kiadós úszás után jólesően elfáradva Gábor úgy érezte, pontosan tudja, mit akar. Van egy álma, egy szakma, egy hivatás, ami mindig is vonzotta. Szinte látta, érezte, milyen az, mikor ez a mindennapjai része.
És Gábor döntött. Felmondott, és hamarosan dolgozni kezdett egy másik cégnél, egy olyan területen, amely karnyújtásnyira volt csupán álmai szakmájától. Azért nem egyből ott, mert épp nem volt üresedés. De Gábor a felvételi folyamatban nagyszerűen teljesített, így lecsaptak rá és arra kérték, átmeneti időre vállaljon el egy fontos adminisztratív pozíciót. Csak, amíg álmai területén felszabadul egy hely. Gábor úgy gondolta, ennyi kompromisszum átmenetileg belefér.
Mivel lelkiismeretes, semmit nem vesz félvállról. Látva, milyen jól végzi munkáját, főnökei egyre többet bíztak rá, már jócskán túllépve eredeti feladatkörét. A “célosztályon” közben kétszer is nyílt pozíció. Mindkétszer azt mondták, még várnia kell.
Lassan majdnem ugyanannyit dolgozott, mint az előző cégnél. Amikor elege lett, mindig kapott ígéreteket: kevesebb munka, a legközelebbi szabad pozíciónál mostmár tényleg ő…
Gábor tudta, ha elmegy máshová, újra elölről kell kezdje az építkezést, míg eléri, amit szeretne. Itt meg tényleg csak egy karnyújtásnyira van az álmaitól.
Vajon meddig engedi, hogy ne engedjék kinyújtani a karját? Ezzel kezdtünk közösen dolgozni.
Gábor mindenért elnézést kért. Ha egy ütésével eltalált valakit. Ha úgy érezte, túl nagyot rúgott a pajzsba. Amikor kapott egy “pofont”. Ha nem sikerült egy mozdulat.
Eltelt néhány alkalom, amíg erről leszokott. És még vagy kétszer annyi, mikorra kezdett megszűnni a késztetése is arra, hogy folyton bocsánatot kérjen.
Elkezdett egyre masszívabban, karakteresebben dolgozni. És készen állt arra, hogy döntésre vigye a helyzetet a munkahelyén. Kiállt amellett, hogy egyértelmű választ vár. Nem kapott.
És újra – egy lényegesen magasabb szinten – úgy döntött, hogy kilép. És ezúttal nem köt kompromisszumot. Elment gyakornoknak oda, ahová vágyott. Fizetést hónapokon át nem tudtak adni neki. De imádta, amit csinál, komoly eredményeket ért el, így nagyon igyekeztek státuszt teremteni neki. Tudta, hogy még hosszú idő lesz, míg eléri azt a pozíciót és fizetést, amit otthagyott. Ám cseppet sem bánta, mert már a saját útján járt.
